A Szent Ékkő (Shikon no tama)
|
|
A cikkből sok érdekességet megtudhatsz a Négy Lélek Szent Ékkövéről.
|
|
A Szent Ékkő története
A Négy Lélek Szent Ékköve sok évszázaddal ezelőtt keletkezett egy Midoriko nevű papnő testében. Annak idején szellemek százai fonták egybe testüket, hogy le tudják győzni a nagy erejű papnőt. Abban az időben, ahogy azt Sango elmondásából megtudjuk, hogy az emberek, az állatok, a fák tehát minden élő dolog a négy lelken keresztül keletkezett. Ez a négy lélek Ara-mitama, Nigi-mitama Kushi-mitama és Saki-mitama. „Mikor ez a négy lélek egybeolvadt, egyetlen ember lelkévé váltak. Ara-mitama a bátorság (ju), Nigi-mitama a barátság (shin), kushi-mitama a bölcsesség (chi) és Ahaki-mitama a szeretet (ai). Amikor a négy lélek harmóniában volt egymással, Naobinak hívták, és az emberi szív megtelt jósággal.”
Midoriko végül nem tudta legyőzni a szellemeket azonban veszíteni sem veszített. Halála előtt sikerült megragadnia a szellem lelkét majd a saját lelke is kiszakadt testéből. Ebből jött létre a Négy Lélek ékköve melynek belsejében tovább folytatódott Midoriko és a szellemek harca, így egyszerre lakozik benne jóság és gonoszság. Ezután a szellemekkel körülvett Midoriko kőszoborrá változott és évszázadokon keresztül egy barlangban pihent közel a szellemirtók falujához.
 A Szent Ékkő hatalmas szellemi erővel rendelkezik ezért minden szellem meg akarja kaparintani, hogy erősebbé váljon általa. A szellemirtóknak sikerült megölnie a szörnyet ami az ékkövet birtokolta így a kő a faluhoz került. Addigra azonban már anynira beszennyeződött, hogy a szellemirtók nem voltak képesek megtisztítani. Ezért úgy döntöttek, hogy egy papnőre bízzák. Így került az ékkő Kikyou-hoz.. Ő képes volt szellemi erejével megtisztítani, rá bízták a Szent Ékkő védelmének feladatát. Azonban ez okozta a vesztét is. Szellemek ezrei próbálták meg elvenni tőle a követ míg végül Narakunak sikerült megölnie őt. Az ékkövet ezután elégették Kikyou testével együtt, majd nagyjából 500 évvel később Kagome (Kikyou reinkarnációja) testében született újjá s a Csontok Kútján keresztül került vissza a középkorba ahol aztán szilánkokra tört.
/források: 26. epizód – az ékkő titka és 94. epizód – A hamis ékkő I./
A Szent Ékkő tehát se nem jó, se nem gonosz így egy tiszta lélek kezében maga is megtisztul míg szellemekhez jutva beszennyeződik. Birtoklóját minden esetben hatalmas erővel ruházza fel akár már csak egyetlen szilánkja is. Elpusztítani nem lehet. Az egyetlen módja annak, hogy az ékkő eltűnjön az, hogy ha az utolsó tulajdonosa megfogalmazza a helyes kívánságot. Ha ez megtörténik, akkor a kő megtisztul, és örökre eltűnik.
SPOILER: Az 557. manga fejezetben Kagome fogalmazza meg ezt a kívánságot, vagyis azt, hogy tűnjön el mindörökre.
A Négy Lélek Ékkövének vallási háttere:
Nigi-mitama, kushi-mitama, Shaki-mitama és Ara-mitama a shinto vallásban a világok közötti szellemek szférájában létező istenségek. A Mitama az istenségeket animáló szellem, a tamashii pedig az emberi lélek, vagyis az emberben élő szellem. Ezekből jött létre a már ismert Négy Lélek. Nigi-mitama a békés és jóságos szellem (az animében a barátság), Ara-mitama a kíméletlen és kegyetlen szellem ( az animében ő a bátorság), Kushi-mitama a titokzatos szellem (az animében a bölcsesség) és végül Saki-mitama a boldogságot adó szellem (szeretet).
 
A shintoizmusnak soha nem volt pontos lélekfogalma. Általános megítélés szerint egy „titokzatos” –tamának nevezett –„lehelet” lakozik minden emberben. A tama kínai-japán szó, s felbecsülhetetlen értékű, tökéletesen kerek tárgyat vagy olyan „titokzatos ékszert” jelölhet, amelynek bizonyos esetekben finom (nigi-mitama) , más esetekben durva, heves (ara-mitama) lelki tevékenységet tulajdonítanak. Shintoista filozófusok szerint a lélek, a tama, ebből a két elemből áll, de úgy is értelmezhető, hogy olyan finom elem, amelynek két része van: az egyik a saki-mitama (a boldog rész) a másik a kushi-mitama ( a titokzatos rész). Ezen a téren sok vita van a filozófusok között. Annyi azonban bizonyos, hogy a shinto elfogadja egy, a testtől mint olyantól különböző „dolgot”, a „valóság” létezését. A halál ebben az értelmezésben annyit tesz mint a „titokzatos lehelet” eltávozása, mely kilép a testből majd elmerül a sötétségben.
/forrás: Satori Bhante: A sintoizmus/
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
