sagasou yume wo kakera hiroiatsume
setsuna kute mo ima nara sagaseru darou
mekurumeku mainichi no katachi kaete
setsunakute mo tashika na ima o kanjiyo

mikake yori mo tanjun de dakedo tsutaekirenakute
iitai koto wa itsumo poketto ni shimatteru ne
kodomojimita koto nante ima sara ienai
toki ga kaiketsu suru to ka yuu kedo wakariaezuni

nijuuyo(24) jikan kimi o shinjiteru yo
mitsumeteru yo arifureta kotoba demo
toki wa itsumo isogi ashi de warau
omoide yori motometai ima o mitsukeyo

ugokidasanakya hajimannai nayamidasu to tomerannai
hitoyo kagiri no yume ni amaete itaku wa nai shi

otome chikku na negai mo sono mama okizari
ai ga subete sa bokura no jidai wa koko kara hajimaru

sora o tsukinuketeku tori mitai ni ne
oozora mau imeeji ga ugokidasu
arukou michi wa tooku tsuzuku keredo
itsu no ma ni ka kagayakidasu daiyamondo

[instrumental break]

nijuuyo(24) jikan kimi o shinjiteru yo
mitsumeteru yo arifureta kotoba demo
toki wa itsumo isogi ashi de warau
omoide yori motometai ima o mitsukeyo

sagasou yume no kakera hiroiatsume
setsunakute mo ima nara sagaseru darou
mekurumeku mainichi no katachi kaete
setsunakute mo tashika na ima o kanjiyou

Keressük meg, és gyűjtsük össze álmaink darabjait,
Még ha szomorúak vagyunk, akkor is most megtalálhatjuk,
Megváltoztatva az alakját a fényes, kanyargós holnapnak.
Még ha szomorúak vagyunk is, érezzük a biztos jövőt,

Egyszerűbb, mint aminek látszik, de nem tudom teljesen elmondani.
Mindig elrakom a zsebembe, amit akarok mondani.

Nem tudok mondani dolgokat, olyan gyerekes egyszerűséggel.
Szomorú, hogy az idő mindent lezár, de megértés nélkül—

Hiszek a te 24 órádban egy nap,
Csodálkozva nézem még a mindennapi szavakat is,
Az idő mindig nevet a fürge lábon.
Találjuk meg a jelent, amit jobban kerestünk, mint az emlékeket.

Ha nem mozdulunk, nem tudjuk elkezdeni, ha aggódunk, nem tudunk megállni.
Nem akarom elkényeztetni magam az álmokkal, e világ határaival.

Egy hajadon szemtelensége kívánsága, hogy maga mögött hagyja, mint ami.
A szerelem minden. A mi világunk itt kezdődik.

Ahogy a madár szárnyal az égen,
A kép elindulva táncol a nagy égen.
Induljunk – az út hosszú, de
Ragyog, mint a gyémánt mielőtt tudnánk,

Hiszek a 24 órádban egy nap,
Csodálkozva nézem még a mindennapi szavakat is,
Az idő mindig nevet a fürge lábon.
Találjuk meg a jelent, amit jobban kerestünk, mint az emlékeket.

Keressük meg, és gyűjtsük össze álmaink darabjait,
Még ha szomorúak vagyunk, akkor is most megtalálhatjuk,
Megváltoztatva az alakját a fényes, kanyargós holnapnak.
Még ha szomorúak vagyunk is, érezzük a biztos jövőt.