| 
             (az elején van még egy kis szöveg)  
            fukai fukai mori no oku ni ima mo kitto 
            okizari ni shita kokoro kakushiteru yo 
            sagasu hodo no chikara mo naku tsukarehateta 
            hitobito wa eien no yami ni kieru 
            chisai mama nara kitto ima demo mieta ka na 
             
            bokutachi wa ikiru hodo ni 
            nakushiteku sukoshi zutsu 
            itsuwari ya uso o matoni 
            tachisukumu koe mo naku  
             
            aoi aoi sora no iro mo kizukanai mama 
            sugiteyuku mainichi ga kawatteyuku 
            tsukurareta wakugumi o koe ima o ikite 
            sabitsuita kokoro mata ugokidasu yo 
             
            toki no rizumu o shireba mo ichido toberu darou 
             
            bokutachi wa samayoi nagara 
            ikite yuku doko made mo 
            shinjiteru hikari motome 
            arukidasu kimi to ima 
                                            
            bokutachi wa ikiru hodo ni 
            nakushiteku sukoshi zutsu 
            itsuwari ya uso o matoni 
            tachisukumu koe mo naku  
             
            bokutachi wa samayoi nagara 
            ikite yuku doko made mo 
            furikaeru 
            michi wo tozashi 
            aruiteku eien ni 
            tachisukumu koe mo naku 
            ikite yuku eien ni 
              
              
              
             | 
            
             Biztos vagyok benne, hogy a szív melyet hátra hagytam 
            Még mindíg rejtve van a mély, mély erdő szívében 
            Kimerülve, nincs erő a keresésre 
            Emberek eltűnnek a végtelen sötétségbe 
            Ha olyan kicsi, kíváncsi vagyok, hogy most már látom-e? 
            Ahogy élünk tovább, 
            Mindíg egy kicsivel többet veszítünk. 
            Becsapásokkal és hazugságokkal beborítva, 
            Fagyottan állunk a pontra, nem bírunk sírni 
            A napom elmúltak és megváltoztak, 
            Nélkülünk is rákell jönni, hogy milyen kék az ég. 
            A legyőzöttség mely egy döntésre kényszerített minket, a  
            jelent éljük, 
            és a mi rozsdás szívünk újra verni kezd! 
            Ha megtudjuk találni az idő ritmusát, újra tudunk repülni 
            Éljük az életünket 
            A világ végére megyünk. 
            Benned való hitemmel, belevágok ebbe az útba 
            veled,                 
            hogy megtaláljuk a fényt. 
            *ismétlés* 
            Éljük az életünket 
            A világ végére megyünk. 
            Benned való hitemmel, belevágok ebbe az útba 
            veled, 
            hogy megtaláljuk a fényt. 
             Azon a ponton megfagyva éljük az életünket, 
            Nem bírunk sírni, egy végtelenségig. |