(az elején van még egy kis szöveg)
fukai fukai mori no oku ni ima mo kitto
okizari ni shita kokoro kakushiteru yo
sagasu hodo no chikara mo naku tsukarehateta
hitobito wa eien no yami ni kieru
chisai mama nara kitto ima demo mieta ka na
bokutachi wa ikiru hodo ni
nakushiteku sukoshi zutsu
itsuwari ya uso o matoni
tachisukumu koe mo naku
aoi aoi sora no iro mo kizukanai mama
sugiteyuku mainichi ga kawatteyuku
tsukurareta wakugumi o koe ima o ikite
sabitsuita kokoro mata ugokidasu yo
toki no rizumu o shireba mo ichido toberu darou
bokutachi wa samayoi nagara
ikite yuku doko made mo
shinjiteru hikari motome
arukidasu kimi to ima
bokutachi wa ikiru hodo ni
nakushiteku sukoshi zutsu
itsuwari ya uso o matoni
tachisukumu koe mo naku
bokutachi wa samayoi nagara
ikite yuku doko made mo
furikaeru
michi wo tozashi
aruiteku eien ni
tachisukumu koe mo naku
ikite yuku eien ni
|
Biztos vagyok benne, hogy a szív melyet hátra hagytam
Még mindíg rejtve van a mély, mély erdő szívében
Kimerülve, nincs erő a keresésre
Emberek eltűnnek a végtelen sötétségbe
Ha olyan kicsi, kíváncsi vagyok, hogy most már látom-e?
Ahogy élünk tovább,
Mindíg egy kicsivel többet veszítünk.
Becsapásokkal és hazugságokkal beborítva,
Fagyottan állunk a pontra, nem bírunk sírni
A napom elmúltak és megváltoztak,
Nélkülünk is rákell jönni, hogy milyen kék az ég.
A legyőzöttség mely egy döntésre kényszerített minket, a
jelent éljük,
és a mi rozsdás szívünk újra verni kezd!
Ha megtudjuk találni az idő ritmusát, újra tudunk repülni
Éljük az életünket
A világ végére megyünk.
Benned való hitemmel, belevágok ebbe az útba
veled,
hogy megtaláljuk a fényt.
*ismétlés*
Éljük az életünket
A világ végére megyünk.
Benned való hitemmel, belevágok ebbe az útba
veled,
hogy megtaláljuk a fényt.
Azon a ponton megfagyva éljük az életünket,
Nem bírunk sírni, egy végtelenségig. |